Christmas week - A karácsonyi csoda: A hozzáállás

Sziasztok!

3 nap és nyakunkon a karácsony. Ilyenkor csak annak sikerül elkerülni az üzletközpontokban való mérhetetlen embertömeget, a több méteres sorokat akár egy kiló cukorért is, meg a milliónyi autót az utakon, aki tud repülni.

Sajna ez a képesség még nem állt birtokomban,(de hát jó lenne!), így két napig én is a nyakamba vettem a várost meg az üzletközpontokat pár utolsó dologért.
A karácsony szellemét jól tartja a mondás, hogy nem a plázákban és a boltokban lehet megvenni, viszont a gesztus, az adás öröme sok embert felvillanyoz. (Néha persze túlzóan is, de vannak akik imádnak adni, ezt el kell fogadni.).

Az egyik legfontosabb feladat az ünnepek alkalmával szerintem a türelem, és az hogy a nézőpontunkat teljesen áthelyezzük. Nem gondolom a világ poklának a karácsonyt, hiszen az a legfontosabb, hogy én miképpen állok hozzá, és mi hogyan ünnepelünk a családdal.
Vannak olyanok, akik kinek nagyobb a lova versenyt űznek ebből is, de azt hiszem ha mi maguk ki vagyunk békélve a saját életünkkel, és tudjuk azt, mit akarunk az ünnepektől, akkor nem kell érdekeljen minket az, hogy mások miként és hogyan töltik ezt a három napot.
Nem kell ebből is social media versengést űzni, a karácsony nem verseny. 

Ma a méteres kocsidugóban csücsülve azon törtem a fejem, hogy mellettem/mögöttem mennyien káromkodhatnak, és mennyi ideget gyűjthetnek össze magukban. Én meg azt gondoltam: hogy kit érdekel, legalább van idő egy kicsit zenét hallgatni, és gondolkodni a teendőimen. Az bevásárlóközpontba érve alig találtam parkolóhelyet, de vettem egy mély levegőt, és azt mondtam magamban: - Az emberek jönnek és mennek, valaki épp most végzett, és biztosan 5 perc múlva találok helyet.
És valóban 3 perc múlva, már a kocsitól távolodva lenyomtam a zárat a legnagyobb nyugodtsággal.
Már itt elszúrhattam volna a napomat felesleges idegrohammal egy hülye pár négyzetméteres tér miatt.

Nem mondom, hogy nem kellett rengeteg türelem és tolerancia az emberekkel teli üzletekben, de belegondoltam abba, hogy sok embernek csak most van ideje vásárolni, hiszen reggeltől-estig dolgozik, és talán most engedték csak el szabadságra.
Így már persze rögtön nem is tűnt annyira hosszúnak a kígyózó sor, és újabb stressztől kíméltem meg magam, hiszen a gyors eladóknak köszönhetően 10 percen belül sorra kerültem. Ezt legfőképp csak azzal tudtam meghálálni, hogy nem csapdostam az asztalt, amikor nálam kellett kicserélni a blokkpapírt a gépből, hanem mosolyogva adtam tudtukra hogy nincsen baj, csak nyugodtan. 

Ez a fajta nézőpontváltás rengeteg hülye szitkozódástól és zsörtölődéstől meg tud minket kímélni, így ezt ilyen helyzetekben főként ebben a hajtásban érdemes alkalmazni. A posta, a kiadók, az üzletek, a dolgozók, a kézbesítők túl vannak terhelve, épp ezért ha nem az életmentő gyógyszereinket szállítják ki, bele kell gondolni hogy valóban van e értelme a hisztinek és az idegrohamnak. Nincs ugye?

Az első legfontosabb dolog, amivel az emberek elrontják a saját karácsonyukat, az a stressz. Ami elsősorban megfelelési kényszerből fakad, és önbizalomhiányból. Azt látom rengeteg családanyán, hogy azon versengenek hogy kinek van több világító kerti törpe az udvarában, ki kap nagyobb csomagot a férjétől karácsonyra, vagy kinek van több sütemény az ünnepi asztalán.
Szerintem ne menjen bele senki ilyen fajta játékba. A karácsonynak mindenkinek a saját családjáról, szokásairól kell szólnia, és az őszinte együttlétről. Ha valakinek csak a tárgyakról és a luxuscikkekről szól az egész, azzal nem kell foglalkozni, nem a mi életünk, nekünk semmi közünk hozzá.

Tehát ha még vannak teendőid 24-e előtt, akkor végy egy nagy levegőt, és állj az egészhez türelemmel, megértéssel, és toleranciával. Szóljon ez tényleg a szeretet ünnepéről, amiért mi magunk vagyunk a felelősek. Ne aggassuk rá negatív címkéket, gyűrjük össze őket, és hajítsuk a kukába, majd aggassuk fel azokat a címkéket, amikre mindig örömmel érzünk, ha eljön a december, és a karácsony ünnepe.


Agancspacsi mindenkinek!