Fekete-fehér,1950-es évek- Marlon Brando

Sziasztok!

A mai napon arra jutottam, megosztom veletek a gondolataimat egy nagy szívügyemről. Akik jól ismernek, tudják mennyire odavagyok a régi filmekért, a fekete-fehér, vagy régi színes képkockákért. A dédszüleim polcán sorra fel voltak sorakoztatva a főként külföldi régi filmek, amiket a kirándulásaik során vásárolgattak szerte a világon. Nagyon szerettek utazni, és mindenhova együtt utaztak. A dédmama folyton a régi nagy színészekről beszélt, a színészi játékokról, és arról, hogy volt olyan időszak, amikor iszonyatosan nehéz volt Európában hollywoodi filmekhez hozzájutni.  

Manapság ingyen bármelyik videómegosztó portálon megnézhetjük őket. De ma már jóval kevesebbeket érdekel, mint akkor.

Ha lesz rá igény, vagy valakit tényleg érdekel, szívesen hozok majd egy bejegyzést a régi filmekről, ahol részletesen kivesézem a témát. Most azonban csak egy egyszerű ajánlást hoztam, amit remélem felkelti néhány emberben az érdeklődést annyira, hogy egy unalmas órájában eszébe jut ez az ajánlás, és beteszi a filmet.

A nagy bevezető után elárulom melyik filmről is van szó.
A címe: A Vágy villamosa (1951) 

Főszereplő: Marlon Brando, Vivien Leigh. Szóval nagy nevek, és hatalmas színészi játékok.

Ha másért nem is (de amúgy másért is), egy dolog miatt nem érdemes az alkotást kihagyni. És ez a dolog az, hogy Marlon Brando ebben a filmben, egyszerűen egy troll grumpy cat. Nem vicc, komolyan.

 

A történet röviden a kispolgári környezetben élő Stella és Stenley életéről szól, akikhez egyszer csak betoppan Stella húga, Blanche. Stenley a férj nem nagyon szimpatizál a cicomás nővel, aki szemlátomást el van varázsolva, és túl sokat hisz magáról. 

Kettejük és környezetük civakodásairól, és a különböző szituációk nem éppen rózsás helyzetéről szól a film, ami egyébként Tennessee Williams egyik legsikeresebb drámájából készült adaptáció. 

 Aki egy izgalmas sztorira vágyik, azt ki kell ábrándítsam, ehelyett rengeteg olyan régi technikai és tartalmi elemet kapunk, ami bőven kielégíti az igényes film kritériumait.
Vivien Leigh színészi játéka itt számomra már túlzóan röhejes, ennek ellenére ez a túljátszás iszonyatosan szórakoztató humorfoltot hagy maga után az egész műben. 

Nagyon jól megmutatja az álmodozás és a valóság néha fájdalmas összecsapódását. A nézőpontok veszélyét, és fontosságát, és a kapcsolatok szövevényességét. Rávilágít arra, hogy mennyire komplexek és különbözőek vagyunk, mégis mennyire kötődünk a rossz szokásinkhoz, vagy épp rigolyáinkhoz.

A könyv molyos adatlapját egyébként itt találhatjátok:
https://moly.hu/konyvek/tennessee-williams-a-vagy-villamosa