Meztelen valóság

A városban sétálgatva rengeteg hirdetéssel találjuk szemben magunkat. Szinte már annyival, hogy észre sem vesszük. Érdekes megfigyelni azt, hogy ha már reklám, a plakátművészet milyen irányba változott az évek során. Manapság már olyan technikák birtokaiban vagyunk, hogy szinte bármi visszatekinthet ránk a plakátokon, reklámfotókon keresztül. Van egy furcsa és vitatott ágazata ennek az egésznek, kicsit utánaolvastam a legvitatottabb témában ez ügyben: A hiányos öltözetnek, erotikus képeknek,meztelenségnek.

Tisztára mosva.
Igazából sokan durvának tartják a félmeztelen vagy meztelen női vagy férfi testeket lefényképezve a plakátokon. Érthető, hiszen kicsit szexorientált jelleget kölcsönöz a társadalomban. Viszont az az érdekes, hogy ez korántsem mai találmány, és nem mai ötletként született az,hogy valaki jó pénzért ledobja a bugyiját és reklámozzon valamit, amit majd talán ezért többen lekapkodnak a polcokról.:) Az első meztelen reklámplakát 1936-ban volt látható, amit a Woodbury Soap készíttetett. De emellett, több cég is párhuzamosan használni kezdte ezt a fajta terméknépszerűsítést. Ezeket a fotókat egyébként Edward Steichen készítette, akit azért fontos megjegyezni mert többek között a Vogue, a Vanity Fair fotósaként is megfordult, és 1962-ig a Museum of Modern Art (NY) fotótanszékének igazgatója volt, illetve 1945-ben ő nyerte el a legjobb dokumentumfilm Oscar-díját. (The Fighting Lady)  



Azóta természetesen nem a Dove dobja a piacra a meztelen szappanozó topmodell nőket ábrázoló hirdetéseket. Egyébként a vicces és az érdekesség az, hogy a Dove 1957-ben robbant be a piacra bőrhidratáló termékével, ami sokkal hatékonyabbnak bizonyult a szappannál. Azóta pedig olyan kozmetikai vállalattá nőtte ki magát, ami a természetes szépség jegyében, a nők védelmében indít reklámkampányt minden egyes évben. Kicsit olyan mintha egy visszavágó lenne a régmúltért - Bár tegyük hozzá csak a természetességet reklámozza, a félmeztelenség ugyan úgy jelen van, csak nem topmodellek által. 

Visszajelzés
1977-ben Lundstrom és Sciglimpaglia professzor vizsgálatai alapján az emberek rengeteg megbotránkoztató és idegesítő reklámot látnak, de ezek az érzelmek nem annyira erősek, hogy megváltoztassák vásárlási szokásaikat.
A helyzet pedig az, hogy 2002-ben újabb marketing vizsgálatot végezve Kacen és Nelson, arra a megállapításra jutottak, hogy 1970 óta nem változott a szexista, sztereotipikus és korlátozó tartalma a nyomtatott reklámok világának. Ami valljuk be, elég hajmeresztő.
Azonban az emberek elég erős aránya elfogadja a meztelenséget, ha az elengedhetetlen a termék bemutatásához. Pl: fehérnemű.

(I Love Ugly reklámfotója) 

Meztelenség ma.
Nem tudom mennyire meglepő vagy nem meglepő módon a ruhaipari cégek alkalmazzák a legtöbb hiányos öltözetben szereplő nőt vagy férfit. A legkevésbé felöltözött modellekkel egyértelműen a fehérneműcégek rendelkeznek (Calvin Klein, Victoria's Secret), bár valljuk be skafanderben elég nehéz csipkés fehérneműt reklámozni.
Társadalmi nevelést azonban nem lehet elvárni a reklámoktól, akármennyire is szuperül hangzana. Azt is fontos észben tartani, hogy amit a felnőttek kikövetkeztetnek egy-egy jelenet alapján, azt nem biztos hogy a gyerekek is ugyan arra asszociálnak.
A másik lényeges pont pedig az, hogy a médiatartalom jobban befolyásolja az embereket mint a reklám, mégis több támadófelületet biztosítanak számára.

Magyarországon még nem volt példa arra, hogy betiltottak volna egy reklámot a túlzó tartalma miatt, azonban ez például az Egyesült Királyságban majdnem mindennapos.

"A Fekete bárányok" 
Van jó pár márka, divatcég, akiknek a kampányaik közül sok került a kritika kereszttüzébe. Ilyen például a: Diesel, Marc Jacobs, Vogue, Calvin Klein, American Apparel, Dolce & Gabbana, Yves Saint Laurent, Gucci, Tom Ford.

A divatfotózás egyébként teljesen másképpen működik mintha egy átlagos ember egy tükörreflexes vagy analóg géppel kattintgatna a világba. Egyesek szerint ez lehet az egyik fő oka annak, hogy a divatfotózást teljesen másképp kezelik mint a hagyományos művészeket, akik fotográfiával foglalkoznak

Most akkor a művészetben szabad? 
Egy rendkívül érdekes megközelítése az egész témának az, hogy mi választja el a fashion photography műfaját egy művészeti alkotástól. Mert igen, valami elválaszthatja, hiszen a reklámplakátokon szereplő majdnem meztelen nők és férfiak más visszhangot keltenek, mint egy nemi szervet ábrázoló festmény, vagy olyan installáció, szobor, plakát, performance ami a meztelenséget ugyan így bemutatja a közönség számára, ha csak nem durvábban. 

Tévedés lenne azt állítani, hogy ezek egy zárt terű környezetben lelhetőek fel, amire ha elviszi az ember a gyermekét, az csupán akkor találkozik ezzel a "pucér valósággal".
Kiváló példa erre a "Naked men" kiállítás, amit nem messze tőlünk Bécsben rendeztek meg 2013-ban. A múzeum előtti területen egy jó pár méteres  meztelen férfi látványa fogadta az arra látogatókat. Budapesten a Ludwig múzeumban is megtekinthető volt, ahol még iskolásoknak pedagógiai programokat is tartottak. Igen, olyan kiállításon ami tele volt.. hát tudjuk mivel. És azokat nem takarta Calvin Klein fehérnemű. 

A szervezők -szerintem- nagyon furcsa állítással rukkoltak elő az egész kiállítás megrendezését és miértjét illetően. Szerintük a férfi meztelen test sokkal kevésbé elfogadottabb. Igaz, több panasz is érkezett a hirdetőplakátjaikra, amit azzal magyaráztak hogy ez szintén annak a bizonyítéka, hogy csak a férfi meztelen testet képesek kevésbé elfogadni az emberek. - Szerintem ennek nem sok valóságalapja van, de ez már egy hosszú vitatéma lenne. Menjünk is tovább. 

Tehát fel lehet tenni a kérdést hogy miben ártalmasabb egy fehérnemű reklámja mint az, hogy művészet címszó alatt gyakorlatilag van hogy meztelen emberek mászkálnak a múzeumokban, sőt aktust is létesítenek. (Nem meglepődni, ilyen is van.) 

Megválaszolatlan kérdés: Ha egy meztelenséget tartalmazó divatfotót egy múzeumba kiállítunk onnantól fogva már védett a társadalommal szemben?
_____________________________________________________________________

Mi a helyzet a könyvborítókkal? 

Majdnem hasonló státuszba tenném a borítókat mint a művészeti alkotásokat. Ez valószínű annak tudható be, hogy 99%-ban az adult erotikus jeleneteket tartalmazó műveknél találkozhatunk velük, tehát akik megnézik-megveszik ezeket a könyveket, azok számára ezek nem megbotránkoztató dolgok, illetve tartalmak. Mindenesetre egy gyermek hasonlóképpen találkozhat velük bárhol a környezetében, tehát megint odakanyarodunk vissza, ahonnan indultunk.

Három érdekesség

1.) Remélem nem leptem meg senkit azzal, hogy az erotikus irodalom nem mai termés, ugyanis már a görögök is irkáltak erotikus vágyaikról, és a későbbi századokban is jelentősre tehető a száma a pikáns témában íródott szövegeknek. A vicc kedvéért hoztam egy 1748-ban íródott regény borítóját, ami a Fanny Hill címet viseli, írója pedig John Cleland. Úgy gondolom a Szürke ötven árnyalata főszereplőjének előélete ennek alapján már korábban megíródhatott:



2.) A második képhez ami Bénédicte Martin - La Femme című regényéről látható, már teljesen más történet tartozik. Az Apple online könyvesboltjának kínálatáról letiltották, mert túlságosan szexista és durva tartalomnak találták, ami nem illet a cég profiljába. Aztán kisebb-nagyobb huzavonák után visszahelyezték az online könyvesboltjuk felületére, mikor már a szabadságjogokkal fenyegették a világhírű vállalatot. Egyébként ez nem az első eset, hasonlóképpen járt például Salwa Al Neimi - The Proof of the Honey c. regénye is.
Itt a reklámfotókhoz hasonlóan már akadályokba ütközhet egy-egy mű borítója, bár kissé másként. Hiszen kiadható, csak nem biztos hogy minden üzlet támogatni fogja a kompozíciót.


3.) Németországban ilyen tartalmú és borítójú e-könyveket 22:00 és 6:00 között lehet megvásárolni az interneten, amit a Német Könyvkiadók és Könyvterjesztők egyesülete közölt tavaly. Azon könyvkereskedők számára, akik megsértik ezt a rendeletet, akár 15 millió forintnak megfelelő összeget is kiszabhatnak bírság gyanánt. Mindez az ifjúságvédelem nevében történik, ami egyébként még szuper is lenne...Csak.. Megint hoznom kell egy nagyon megbotránkoztató példát. Van egy Milo Moiré nevű svájci hölgy aki Düsseldorfban működik, és dolgozik. Ő 2014-ben például az Art Cologne kortárs képzőművészeti vásáron egy vászonra meztelenül tojásokat pottyantott ki a vaginájából. Aki egyébként egy szép modern nő benyomását kelti, csak szerintem nem épp ezekben a pillanataiban.Tehát számomra ez egy újabb hatalmas kérdőjel abba az irányba, hogy miért etikusabb ez egy erotikus könyv borítójánál. 

Végeláthatatlan testmezők
Végezetül hoztam pár durva-nem durva példát a könyvpiacról, amik között nem mindegyik meztelen, hanem hasonlóan a reklám világához az elmondások szerint "rossz" üzenetet hordozhatnak a fiatalok számára:



De vannak komolyabb műveken is hasonló összeállítások, például ilyen Vámos Miklós egyik kötete is, és még sorolhatnám.

Tehát vannak kérdések, vannak válaszok, jönnek újabb kérdések, és vannak amelyekre sosem jönnek válaszok. Az, hogy ennyi műfajban jelen van a meztelenség, az erotika, és a tabutémák egyáltalán nem jelenti azt, hogy elfogadott jelenségek lennének a társadalomban. Vannak amelyre kevésbé érzékenyek a törvények és a népesség, és vannak azok, amik még a következő generáció számára is fő vitatémákká válnak.Hogy kinek melyik, arra már nem én fogom tudni megadni a választ.

______________________________________________________