Tovább

Elég sokat találkozom "negatívkodással" magam körül. Hajlamosak vagyunk már beletörődni abba, hogy van akinek folyton valami nem jó, valaki folyton panaszkodik. Ráadásul általában emberekkel kapcsolatosak ezek a gondolatok. Szerintem az egyik legfontosabb dolog hogy az ember elsősorban saját maga legjobb barátja legyen, utána másoké. Van valami Coelho-jelleg ebben a dumában, meg azokban a teóriákban amik azt kiáltják, hogy az ember legyen jóba önmagával. A vicces ebben az, igazuk van. Ömlik a pozitív szemlélet mindenhonnan, lassan már halálra unjuk, de nem igazán ragad meg senkiben. Ezért hát ömlenek tovább, hiába. Nagyon kevesek vannak jóba saját magukkal. Pedig a legtöbb gond általában belőlünk fakad.

Az élet amúgy semmit nem ad ingyen. Pedig baromi kényelmesnek hangzik az, hogy csak hátradőlünk és jön a jó.
Ami könnyen jön az könnyen megy, nem hiába van a mondás. Amit nem küzdelmek és saját természetünk által szerzünk meg és tesszük a részünkké, az képlékeny, és pikk pakk elfújja egy nagyobb szél tőlünk.
Az emberi jellem csodálatos a funkcióját tekintve. Mindig képes újat tanulni, elsajátítani, alkalmazni, megjegyezni. majd kezdeni elölről. Tulajdonképpen egy örökké működő masinák vagyunk, csak éppen nincs hozzánk használati utasítás, és van hogy egy-két alkatrész befuccsol.

Isten őrizzen minket azoktól, akik elvárják hogy az élet csupa móka és kacagás legyen. Azért már az ember gyerekként kevés élettapasztalattal is észreveszi azt, hogy az élet sokkal több ennél. A kisöcsém mindig azt hangoztatta hogy mennyire felnőtt akar lenni. Persze most már kevésbé hallani tőle, hiszen megízleli azt, hogy az éremnek két oldala van.

De örülni kell mindkét oldalnak.
Ott vannak a szerelmi csalódások. Elveszíteni azt, akit szeretsz nem egyszerű és problémás feladat szembenézni ezután a hétköznapokkal. De az ember küzdd, és amíg képes valaki küzdeni addig mindennek saját maga a kovácsa. Ha nem tanulnánk meg a rossz dolgok miatt küzdeni azért amiben hiszünk, valószínű soha semmi nem valósulna meg.
Az ember ne hagyja el önmagát, az élet sokkal többet tartogat egy elcs*szett napnál.