Figyelem! Az írás tartalmazhat SPOILERT!
Született egy könyv, ami most hatalmas sikert arat a magyar olvasóközönség köreiben is. Ez A hazudósok. Az én érdeklődésemet is az keltette fel hogy mindenki erről beszél, szinte mindenki imádja, megdöbbentőnek tartják és izgalmasnak.
A borító egyébként rendkívül sejtelmes.Tulajdonképpen semmit sem olvasol ki belőle. Én azt hittem egy Lost adaptációt fogok olvasni vagy valami vérfagyasztó disztópiát. Persze amikor felvilágosítottak, akkor se csökkent a lelkesedésem, mindenképpen el akartam olvasni. Így hát beszereztem. Tegyük hozzá egyébként hogy sokkal csábítóbb a külföldi kiadás részemről, de azért díjazom hogy nem nagyon lett "csajos" ez a borító, mint amilyeneket mostanában nagyon gyakran készítenek olyan könyvekhez is amik egyébként mindkét nem számára ajánlottak. (ezt majd másik bejegyzésben egyszer kifejtem)
A cím is elég érdekes. A hazudósok. Kit ne érdekelne az, hogy kik és miben hazudnak akkorát?
Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, talán az lehetett a probléma, hogy a dicshimnuszok alapján rengeteget vártam tőle.
Ugye egy elit és meglehetősen nagy vagyonnal rendelkező család történetébe, életébe, hétköznapjaiba tekinthetünk bele. Tipikus sémákkal telezsúfolva. Olyanokkal mint BMW meg tenisz, tengeri ételek, Harvard és hasonlók. Annak ellenére hogy a felső tízezer értékrendjei ellen van a történet több hőse, ahhoz képest több leírást kaptunk az ételekről, tárgyakról mint magukról a szereplőkről. Ha néha ki is segítettek minket jellemzésekkel: ("-Will aprócska és rózsaszín, pont mint Johnny.") - sokszor ilyenekkel találhattuk magunkat szemben. Én is pont így szoktam jellemezni másokat.
- Ez kicsoda?
- Ki?
- Hát az a rózsaszín ember!
A történet főszereplője a tinédzser Cadence, aki unokatestvéreivel és rokonaikkal elutaznak nyaranta Beachwood szigetére, ami tulajdonképpen a nagyszülőké, és amin több nyaraló is a család rendelkezésére áll.
A főszereplő Cadence egyébként egy olyan nem tudjuk milyen lány. Megtudtuk róla hogy csendes meg hogy olvas, meg azt hogy marha gyorsan szerelmes tud lenni egy szúnyoghálóra tapadva, és nem bírja az alkoholt. Kapunk róla egyébként elejtve további dolgokat, de bevallom, nem alakult ki szoros viszony közte és köztem. Azt gondoltam, ezzel a lánnyal valami nem oké. Aztán egyre jobban szánakozva néztem rá. Pont, ahogyan sohasem akarta.
Az ő szemszögéből ismerhetünk meg mindent és mindenkit.
Az unokatestvérek és a családtagok annyira végtelenül egybemosódtak hogy gyakran elfelejtettem ki kinek a micsodája és kicsodája, ki kihez tartozik, milyen ház, hol, ki, mi, kik, mik.
Beachwoodon aztán félkézzel eszi a nápolyit mindenki, és közben a nagyszülők három leánygyermeke (köztük Cadence anyja is) nem tudjuk miféle okból de tojt rá saját egzisztenciát építeni, és tenyerüket tartva hevernek a nagypapa lábai előtt hogy melyik unokáé lesz majd egyszer a nagy örökség. Az unokatestvérek további érthetetlen okokból ennek nem akarnak a részesei lenni.
Ez egy hatalmas kérdőjel. Pont a három legidősebb unokatestvér közül senki de senki nem ragaszkodik ahhoz, hogy foggal körömmel megtartsa magának ezt a fajta életet, mikor gyerekkoruk óta ebben nevelkedtek. De oké, rendben, tegyük fel hogy naiv vagyok, és National Geographic-on nőttek fel, ahol minden este bámulták az éhező Afrikát és a világszerte tomboló társadalmi különbségek katasztrofális hatásait.
Amikor az elvált apuka rész jött, már forgattam a szemem hogy igen az egyik szülővel történnie kellett valaminek különben nem elég hatásos az drámai főszereplői szál. Aztán ugye történt közeli hozzátartozóval haláleset, és igen, ekkor már két dolgot kipipáltam a klisé listán, amivel egyébként semmi gond nem lenne, csak amikor egy komoly könyvről beszélünk akkor nem mindig kéne ezeket a dolgokat ellőni, vagy kicsit kreatívabban kellett volna megoldani. Aztán rájöttem nem, sajnos ilyen az élet. Minden 5.házasság válással végződik, és igen, mindenki találkozik tinédzserkorban a halállal.
Nagyon kitolt velem az írónő. Talán egy hibátlan könyvet lehetett ebből volna faragni, főként ha a szociológiai vonalra nagyobb hangsúlyt fektetett volna, és a karakterek kidolgozására. Lehet hogy az idegesített valójában, hogy ennyi volt. Hogy egy ilyen történetet így el kell kapkodni, felszínesen. Aztán ma reggel elgondolkodtam. Felszínesek vagyunk, akár tetszik, akár nem. Kevesek tragédiájáról születik könyv, és azért nem születik tonna számra ilyen, mert már észre sem vesszük őket. Mindenki természetesnek veszi ezeket a dolgokat, és a legkevésbé sem törődünk egymás bajaival.
Viszont az egésznek van egy szegénységi bizonyítványa, méghozzá az, hogy vannak oldalak amiket úgy érzek hogy csak azért jöttek létre hogy legalább a 180 oldal meglegyen.
Meg.
Kell.
Lennie a
180
oldalnak!
Ahogy haladunk előre a történetben, van benne amnézia, emlékezetkiesés, családi kötelék, titkok, románc és hasonlók.
(Olyan mintha egy tv2-ős brazil szappanopera előzetesét soroltam volna fel) - és igen, sajnos kicsit hasonlít is rá. Hiszen a gazdag lány beleszeret a szegény srácba, van pénz, ármány, kavarás, és a többi.
Sajnos ezen az írási stílus volt az, ami főként nem segített abban, hogy ne ez jusson róla eszembe.
POZITÍVUMOK:
1.)Ugye van benne egy szerelmi szál, amit egyébként dicsérni tudok mert nincs se szárnya a srácnak, se nem halálos beteg, bunkónak sem mondhatnánk, és a bdsm szexért sincs oda (legalábbis tudtunkkal). Nincs opál, türkiz, meg hupilila szeme , és nem játssza az elérhetetlent.
Szóval kapunk egy hús-vér (egyébként indiai) srácot, akinek helyén van az esze, tisztában van a világgal (és a saját hibáival is) és nem fél bocsánatot kérni értük.
2.) Ott van a magja annak a gondolatnak, hogy az anyagiak nem pótolnak és nem helyettesítenek semmit. Ez igen hasznos gondolat egy olyan világban amilyenben élünk. Ott van az állatvédelem gondolatának magja, ráébredés, és a családi kötelékek erősítésének szándéka is. Ott van benne a jóindulat. A megbocsájtás.
3.) Nincsenek benne tökéletes emberek.
Nincs benne tökéletes szerető aki elsősorban a teste miatt tökéletes. Nincs benne tökéletes gyermek, nincs benne tökéletes jófiú sem, aki rendíthetetlen.
4.) Könnyű olvasmány
Akár már 12 évesen is a kezébe lehet nyomni egy gyereknek. Ebből rosszat biztosan nem fog tanulni, és türelme is lesz az elolvasásához.
ÖSSZESSÉGÉBEN:
Vegyes felvágott érzéseim vannak.Nem tudom tetszett e, de kiváltott belőlem érzelmeket és elgondolkodást. Mégis van bennem egy hiányérzet, ami 3 és fél csillagnál többet nem enged adni erre a könyvre. Ha egy átlagos könyv lenne, lehet felértékeltem volna 4 csillagra. De mivel határozottan nagyobb a füstje, mint a lángja, nagyobbak voltak az elvárásaim.
Született egy könyv, ami most hatalmas sikert arat a magyar olvasóközönség köreiben is. Ez A hazudósok. Az én érdeklődésemet is az keltette fel hogy mindenki erről beszél, szinte mindenki imádja, megdöbbentőnek tartják és izgalmasnak.
A borító egyébként rendkívül sejtelmes.Tulajdonképpen semmit sem olvasol ki belőle. Én azt hittem egy Lost adaptációt fogok olvasni vagy valami vérfagyasztó disztópiát. Persze amikor felvilágosítottak, akkor se csökkent a lelkesedésem, mindenképpen el akartam olvasni. Így hát beszereztem. Tegyük hozzá egyébként hogy sokkal csábítóbb a külföldi kiadás részemről, de azért díjazom hogy nem nagyon lett "csajos" ez a borító, mint amilyeneket mostanában nagyon gyakran készítenek olyan könyvekhez is amik egyébként mindkét nem számára ajánlottak. (ezt majd másik bejegyzésben egyszer kifejtem)
A cím is elég érdekes. A hazudósok. Kit ne érdekelne az, hogy kik és miben hazudnak akkorát?
Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, talán az lehetett a probléma, hogy a dicshimnuszok alapján rengeteget vártam tőle.
Ugye egy elit és meglehetősen nagy vagyonnal rendelkező család történetébe, életébe, hétköznapjaiba tekinthetünk bele. Tipikus sémákkal telezsúfolva. Olyanokkal mint BMW meg tenisz, tengeri ételek, Harvard és hasonlók. Annak ellenére hogy a felső tízezer értékrendjei ellen van a történet több hőse, ahhoz képest több leírást kaptunk az ételekről, tárgyakról mint magukról a szereplőkről. Ha néha ki is segítettek minket jellemzésekkel: ("-Will aprócska és rózsaszín, pont mint Johnny.") - sokszor ilyenekkel találhattuk magunkat szemben. Én is pont így szoktam jellemezni másokat.
- Ez kicsoda?
- Ki?
- Hát az a rózsaszín ember!
A történet főszereplője a tinédzser Cadence, aki unokatestvéreivel és rokonaikkal elutaznak nyaranta Beachwood szigetére, ami tulajdonképpen a nagyszülőké, és amin több nyaraló is a család rendelkezésére áll.
A főszereplő Cadence egyébként egy olyan nem tudjuk milyen lány. Megtudtuk róla hogy csendes meg hogy olvas, meg azt hogy marha gyorsan szerelmes tud lenni egy szúnyoghálóra tapadva, és nem bírja az alkoholt. Kapunk róla egyébként elejtve további dolgokat, de bevallom, nem alakult ki szoros viszony közte és köztem. Azt gondoltam, ezzel a lánnyal valami nem oké. Aztán egyre jobban szánakozva néztem rá. Pont, ahogyan sohasem akarta.
Az ő szemszögéből ismerhetünk meg mindent és mindenkit.
Az unokatestvérek és a családtagok annyira végtelenül egybemosódtak hogy gyakran elfelejtettem ki kinek a micsodája és kicsodája, ki kihez tartozik, milyen ház, hol, ki, mi, kik, mik.
Beachwoodon aztán félkézzel eszi a nápolyit mindenki, és közben a nagyszülők három leánygyermeke (köztük Cadence anyja is) nem tudjuk miféle okból de tojt rá saját egzisztenciát építeni, és tenyerüket tartva hevernek a nagypapa lábai előtt hogy melyik unokáé lesz majd egyszer a nagy örökség. Az unokatestvérek további érthetetlen okokból ennek nem akarnak a részesei lenni.
Ez egy hatalmas kérdőjel. Pont a három legidősebb unokatestvér közül senki de senki nem ragaszkodik ahhoz, hogy foggal körömmel megtartsa magának ezt a fajta életet, mikor gyerekkoruk óta ebben nevelkedtek. De oké, rendben, tegyük fel hogy naiv vagyok, és National Geographic-on nőttek fel, ahol minden este bámulták az éhező Afrikát és a világszerte tomboló társadalmi különbségek katasztrofális hatásait.
Nagyon kitolt velem az írónő. Talán egy hibátlan könyvet lehetett ebből volna faragni, főként ha a szociológiai vonalra nagyobb hangsúlyt fektetett volna, és a karakterek kidolgozására. Lehet hogy az idegesített valójában, hogy ennyi volt. Hogy egy ilyen történetet így el kell kapkodni, felszínesen. Aztán ma reggel elgondolkodtam. Felszínesek vagyunk, akár tetszik, akár nem. Kevesek tragédiájáról születik könyv, és azért nem születik tonna számra ilyen, mert már észre sem vesszük őket. Mindenki természetesnek veszi ezeket a dolgokat, és a legkevésbé sem törődünk egymás bajaival.
Viszont az egésznek van egy szegénységi bizonyítványa, méghozzá az, hogy vannak oldalak amiket úgy érzek hogy csak azért jöttek létre hogy legalább a 180 oldal meglegyen.
Meg.
Kell.
Lennie a
180
oldalnak!
Ahogy haladunk előre a történetben, van benne amnézia, emlékezetkiesés, családi kötelék, titkok, románc és hasonlók.
(Olyan mintha egy tv2-ős brazil szappanopera előzetesét soroltam volna fel) - és igen, sajnos kicsit hasonlít is rá. Hiszen a gazdag lány beleszeret a szegény srácba, van pénz, ármány, kavarás, és a többi.
Sajnos ezen az írási stílus volt az, ami főként nem segített abban, hogy ne ez jusson róla eszembe.
POZITÍVUMOK:
1.)Ugye van benne egy szerelmi szál, amit egyébként dicsérni tudok mert nincs se szárnya a srácnak, se nem halálos beteg, bunkónak sem mondhatnánk, és a bdsm szexért sincs oda (legalábbis tudtunkkal). Nincs opál, türkiz, meg hupilila szeme , és nem játssza az elérhetetlent.
Szóval kapunk egy hús-vér (egyébként indiai) srácot, akinek helyén van az esze, tisztában van a világgal (és a saját hibáival is) és nem fél bocsánatot kérni értük.
2.) Ott van a magja annak a gondolatnak, hogy az anyagiak nem pótolnak és nem helyettesítenek semmit. Ez igen hasznos gondolat egy olyan világban amilyenben élünk. Ott van az állatvédelem gondolatának magja, ráébredés, és a családi kötelékek erősítésének szándéka is. Ott van benne a jóindulat. A megbocsájtás.
3.) Nincsenek benne tökéletes emberek.
Nincs benne tökéletes szerető aki elsősorban a teste miatt tökéletes. Nincs benne tökéletes gyermek, nincs benne tökéletes jófiú sem, aki rendíthetetlen.
4.) Könnyű olvasmány
Akár már 12 évesen is a kezébe lehet nyomni egy gyereknek. Ebből rosszat biztosan nem fog tanulni, és türelme is lesz az elolvasásához.
ÖSSZESSÉGÉBEN:
Vegyes felvágott érzéseim vannak.Nem tudom tetszett e, de kiváltott belőlem érzelmeket és elgondolkodást. Mégis van bennem egy hiányérzet, ami 3 és fél csillagnál többet nem enged adni erre a könyvre. Ha egy átlagos könyv lenne, lehet felértékeltem volna 4 csillagra. De mivel határozottan nagyobb a füstje, mint a lángja, nagyobbak voltak az elvárásaim.
Hazudósok
Reviewed by greg
on
3:22:00
Rating:
Reviewed by greg
on
3:22:00
Rating:
