Előre is elnézést kérek ha két nap helyett a harmadik napon írom ezt a posztot. (Bár nem írtam le hány naponként írok, szóval ez most lehet egy öngól). Hollandiába kell utaznom üzleti út miatt, szóval testem és lelkem minden apró kémikus hatás alatt működő részecskéje próbált ráhangolódni. Így lehet egy 3-4 napig nem jelentkezem bejegyzéssel.
De ugorjuk át a kémiát.
_______________________________________________________________________
Nagyjából kijelenthető hogy disztópia generáció vagyunk. Persze a múltból van nekünk bőven hasonló irodalom, ott van Asimov, H.G Wells, volt nekünk egy Majmok Bolygója, meg Világok harca is. Plusz még sorolhatnám. Ezek még most is nagy hatással van ránk. De mégis valahogy jobban izgatja a fantáziánkat a mostanában írottak. Ilyen az Éhezők viadala, the 100, Útvesztő, Legenda trilógia, és a többi és a többi.
De miért is olyan érdekesek ezek a disztópiás szereplők, mitől olyan izgalmas a téma, mitől annyira generációs érdeklődési kör?
Mondhatnám jóhiszeműen hogy azért, mert elkezdte a fiatalokat megérinteni az összetartás, a világ pusztulása, meg úgy az egész emberiséghez való hozzáállás. de nem akarok ennyire naiv lenni.
Végeredményben csak az izgalmakat vonjuk le általánosan az ilyen történetekből.
A hatalom kulcsa.
Valamiért igen erős a felnőttek kontra kamaszok viszony ezekben a könyvekben. Ami egyébként nagyon fontos kérdéseket taglal. Általában ezekben a történetekben a fiatalok a megfontoltabbak, a bátrabbak, a talpraesettebbek. Ha a történelemre tekintünk, soha sem a középkorúak vagy az idősek ellenállása volt a leghangosabb. Mindenhol egy rendszer addig képes működni, amíg a jövő generációja mindezt elfogadja, és együttműködni képes.
Ezt mindenhol a világon, pontosan tudják.
Hogy párhuzamot vonjak a valóság és ezek között, erős az eltérés. Úgy általában a média, a felfogás, az nagyvárosi életvitel egyfajta burokzónába keveri a fiatalokat. Azt közvetíti, hogy egyedül te számítasz, a te javad a fontos, a te döntéseid a fontosak. Fogalmazhatunk úgy, hogy egy önző gépszerkezetet próbálnak faragni önmagunkból. Sajnos a tájékozottságban sem emelkedünk ki különösebben, pedig azzal hogy a fejünket sokszor a homokba dugjuk, a világ attól még ugyan olyan marad.
Ami hiányzik, az a kihívás.
Nagyon sok embertől hallom, hogy nem olyan dolgokra tanítják az embert az iskolákban, amiknek nagy része az életben hasznos lenne. Ennek nagy részével egyet tudok érteni. Nem vagyok iskolakerülő, a családomban mindenki felsőfokú végzettséggel rendelkezik, szóval nem egy oktatásellenes felfogásban nevelkedtem.
A közösségben való együttműködés erős próbálkozását talán csak az Egyesült Államokban tudnám jellemzővé tenni. Voltunk vendégként a Berkeley egy campusán, és ott valóban beszéltünk olyan dolgokról, mint az, hogy az amerikai fiatalokat erős csapatmunkára nevelik. Azért olyan erősek a klikkek. Ha csak 10-12 fős csoportokat együtt tudnak működtetni, húzóerővel, építő munkával, már nagy eredményekről beszélünk. A csoportok közötti ellenséges viselkedés csak erősíti az adott közösséghez tartozás érzetét.
A disztópiák történeti szálának egyik fő problémája - az ellenségek mellett -mindig az együttműködés hiánya. Ha ma-holnap történne a könyvekben hasonló nukleáris esemény, az Amerikai Egyesült Államok diákjai mérföldkővel nagyobb esélyben lennének túlélők mint mi, európaiak. Épp ezért én személy szerint fontosnak tartanék egy ilyen kötelező olvasmányt a diákok számára, olyan fajta közösségfejlesztő és csoportfeladatok elvégzése mellett.
„The Bad Guy” jelenség.
Ha visszaemlékszik mindenki, mindig volt egy „ The Bad guy” az osztályban. (Nálunk gimnáziumban én voltam, igen vicces erre mai fejjel visszaemlékezni... ). Ha bármi nem úgy sikerült ahogy kellene, romlanak mások tanulmányi eredményei az mindig a „Bad Guy” hibájának tekintették. Ha eltűnt valami, megettek valamit, kilógattak egy fél tehenet az ablakon, mindig és minden az ő felelőssége volt.
Úgy összességében az emberrel valóban el bírták hitetni, hogy rossz, és csak a rosszra képes. Müller Péter szavait nem szó szerint visszaidézve: Az emberrel valóban addig mondatják ezeket a dolgokat amíg ő maga el nem hiszi magáról.
Ezekben a könyvekben mindig csírájában ott van egy ilyen szereplő. Ő az, akit általában úgy sokan utálnak. Furcsa megfigyelés egyébként, mert erotikus könyvekben a "The Bad Guy" karakterből építenek fel egy „Muszáj szeretned mert ő a srác főszereplő karakter”-t, míg általánosságban egy olyan történetben ahol mellékszereplőként van jelen, és sok a „The Good Guy”, és a humánus döntések, ott ezek a szereplők már ellenséges hatást váltanak ki.
Külön dicsérni valónak tartom azt a mai disztópiák esetében, hogy sokszor elbizonytalanítják a rossz karakterhez való viszonyunkat. És amennyire valóságtalan ezen olvasmányok helyszíne vagy körülményre, annyira valóságosak az emberi természetek, és azok megnyilvánulásai.
A tanulság az, hogy mint ahogy sok filmben és történetben vannak jó és vannak gonosz szereplők, addig a disztópiák képesek rávilágítani arra, hogy az élet teljesen más felépítésű, és sokkal összetettebb helyzetek és emberi természetek halmaza. Csak jó és rossz döntések vannak. A jó emberekből lehetnek még a legrosszabbak.
Kant foghatja a fejét – Amire már a filozófia sem tudja a választ.
Kant leírta a morális erkölcs jelenségét, ami szerinte a kontroll mindannyiunk számára legbelül. Röviden.
Rengeteg olyan helyzetet teremtenek ezek a történetek, amikre nincs egyértelmű jó és rossz válasz. Tehát önmagában megkérdőjelezi saját erkölcsi normáinkat. És bár hajlamosak vagyunk az álszentségre, szerintem kevesen vannak akik határozottan és nyugodtan ki mernék azt jelenti hogy soha semmi rosszat nem tettek életükben.
Aztán egyszer csak megkérdezzük magunktól : Mi is számít rossznak?
Rossz az, ha megvédjük a családunkat, rossz- e ha hazudunk amikor éppen muszáj? Sorolhatnám.
Az, hogy ezek a könyvek és történetek hasonló kérdéseket vetnek fel bennünk, egyértelműen jó dolgok közé sorolható. Hiszen önálló gondolatokat gerjesztenek. Mielőtt az lenne felfedezhető az írásomban, hogy helyesnek találom azt, hogy elgondolkodik valaki olyan dolgokon hogy jó e ölni vagy rossz, nem erre akarnék kilyukadni.
Az viszont, ha valaki jó cselekedetében felfedezzük az ártó szándékot, és valaki a köz által rossznak titulált jelenségben kiragadjuk a jóságot már szerintem eredmény. Ez egy jó út az irányába, hogy ne mások által manipulált világ részei legyünk, hanem saját látásmódjainkat érvényesíthessük a világon.
______________________________________________________________________
De ugorjuk át a kémiát.
_______________________________________________________________________
Nagyjából kijelenthető hogy disztópia generáció vagyunk. Persze a múltból van nekünk bőven hasonló irodalom, ott van Asimov, H.G Wells, volt nekünk egy Majmok Bolygója, meg Világok harca is. Plusz még sorolhatnám. Ezek még most is nagy hatással van ránk. De mégis valahogy jobban izgatja a fantáziánkat a mostanában írottak. Ilyen az Éhezők viadala, the 100, Útvesztő, Legenda trilógia, és a többi és a többi.
De miért is olyan érdekesek ezek a disztópiás szereplők, mitől olyan izgalmas a téma, mitől annyira generációs érdeklődési kör?
Mondhatnám jóhiszeműen hogy azért, mert elkezdte a fiatalokat megérinteni az összetartás, a világ pusztulása, meg úgy az egész emberiséghez való hozzáállás. de nem akarok ennyire naiv lenni.
Végeredményben csak az izgalmakat vonjuk le általánosan az ilyen történetekből.
A hatalom kulcsa.
Valamiért igen erős a felnőttek kontra kamaszok viszony ezekben a könyvekben. Ami egyébként nagyon fontos kérdéseket taglal. Általában ezekben a történetekben a fiatalok a megfontoltabbak, a bátrabbak, a talpraesettebbek. Ha a történelemre tekintünk, soha sem a középkorúak vagy az idősek ellenállása volt a leghangosabb. Mindenhol egy rendszer addig képes működni, amíg a jövő generációja mindezt elfogadja, és együttműködni képes.
Ezt mindenhol a világon, pontosan tudják.
Hogy párhuzamot vonjak a valóság és ezek között, erős az eltérés. Úgy általában a média, a felfogás, az nagyvárosi életvitel egyfajta burokzónába keveri a fiatalokat. Azt közvetíti, hogy egyedül te számítasz, a te javad a fontos, a te döntéseid a fontosak. Fogalmazhatunk úgy, hogy egy önző gépszerkezetet próbálnak faragni önmagunkból. Sajnos a tájékozottságban sem emelkedünk ki különösebben, pedig azzal hogy a fejünket sokszor a homokba dugjuk, a világ attól még ugyan olyan marad.
Ami hiányzik, az a kihívás.
Nagyon sok embertől hallom, hogy nem olyan dolgokra tanítják az embert az iskolákban, amiknek nagy része az életben hasznos lenne. Ennek nagy részével egyet tudok érteni. Nem vagyok iskolakerülő, a családomban mindenki felsőfokú végzettséggel rendelkezik, szóval nem egy oktatásellenes felfogásban nevelkedtem.
A közösségben való együttműködés erős próbálkozását talán csak az Egyesült Államokban tudnám jellemzővé tenni. Voltunk vendégként a Berkeley egy campusán, és ott valóban beszéltünk olyan dolgokról, mint az, hogy az amerikai fiatalokat erős csapatmunkára nevelik. Azért olyan erősek a klikkek. Ha csak 10-12 fős csoportokat együtt tudnak működtetni, húzóerővel, építő munkával, már nagy eredményekről beszélünk. A csoportok közötti ellenséges viselkedés csak erősíti az adott közösséghez tartozás érzetét.
„The Bad Guy” jelenség.
Ha visszaemlékszik mindenki, mindig volt egy „ The Bad guy” az osztályban. (Nálunk gimnáziumban én voltam, igen vicces erre mai fejjel visszaemlékezni... ). Ha bármi nem úgy sikerült ahogy kellene, romlanak mások tanulmányi eredményei az mindig a „Bad Guy” hibájának tekintették. Ha eltűnt valami, megettek valamit, kilógattak egy fél tehenet az ablakon, mindig és minden az ő felelőssége volt.
Úgy összességében az emberrel valóban el bírták hitetni, hogy rossz, és csak a rosszra képes. Müller Péter szavait nem szó szerint visszaidézve: Az emberrel valóban addig mondatják ezeket a dolgokat amíg ő maga el nem hiszi magáról.
Ezekben a könyvekben mindig csírájában ott van egy ilyen szereplő. Ő az, akit általában úgy sokan utálnak. Furcsa megfigyelés egyébként, mert erotikus könyvekben a "The Bad Guy" karakterből építenek fel egy „Muszáj szeretned mert ő a srác főszereplő karakter”-t, míg általánosságban egy olyan történetben ahol mellékszereplőként van jelen, és sok a „The Good Guy”, és a humánus döntések, ott ezek a szereplők már ellenséges hatást váltanak ki.
Külön dicsérni valónak tartom azt a mai disztópiák esetében, hogy sokszor elbizonytalanítják a rossz karakterhez való viszonyunkat. És amennyire valóságtalan ezen olvasmányok helyszíne vagy körülményre, annyira valóságosak az emberi természetek, és azok megnyilvánulásai.
A tanulság az, hogy mint ahogy sok filmben és történetben vannak jó és vannak gonosz szereplők, addig a disztópiák képesek rávilágítani arra, hogy az élet teljesen más felépítésű, és sokkal összetettebb helyzetek és emberi természetek halmaza. Csak jó és rossz döntések vannak. A jó emberekből lehetnek még a legrosszabbak.
Kant foghatja a fejét – Amire már a filozófia sem tudja a választ.
Kant leírta a morális erkölcs jelenségét, ami szerinte a kontroll mindannyiunk számára legbelül. Röviden.
Rengeteg olyan helyzetet teremtenek ezek a történetek, amikre nincs egyértelmű jó és rossz válasz. Tehát önmagában megkérdőjelezi saját erkölcsi normáinkat. És bár hajlamosak vagyunk az álszentségre, szerintem kevesen vannak akik határozottan és nyugodtan ki mernék azt jelenti hogy soha semmi rosszat nem tettek életükben.
Aztán egyszer csak megkérdezzük magunktól : Mi is számít rossznak?
Rossz az, ha megvédjük a családunkat, rossz- e ha hazudunk amikor éppen muszáj? Sorolhatnám.
Az, hogy ezek a könyvek és történetek hasonló kérdéseket vetnek fel bennünk, egyértelműen jó dolgok közé sorolható. Hiszen önálló gondolatokat gerjesztenek. Mielőtt az lenne felfedezhető az írásomban, hogy helyesnek találom azt, hogy elgondolkodik valaki olyan dolgokon hogy jó e ölni vagy rossz, nem erre akarnék kilyukadni.
Az viszont, ha valaki jó cselekedetében felfedezzük az ártó szándékot, és valaki a köz által rossznak titulált jelenségben kiragadjuk a jóságot már szerintem eredmény. Ez egy jó út az irányába, hogy ne mások által manipulált világ részei legyünk, hanem saját látásmódjainkat érvényesíthessük a világon.
______________________________________________________________________
Szemet-szemért.
Sokan ódzkodnak az erőszakos témáktól, nem szeretik ezen könyvek jellegét, ahogyan azt sem hogy a halálbüntetés mint valamiféle természetes eszköz jelenik meg bennük.
Pedig több keresztényi jelleg lelhető fel bennük, mint gondolnánk. Ismerős lehet sokak számára az az idézet, hogy: „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.”[2 Móz. 21, 24.25.]. Ez legutóbb a most általam nézett sorozatban, a the 100-ben szerepelt. Az asylum jogra épült Biblia sorai szintén szerepelnek benne, tehát a száműzetés, vagy a menedékvárosba való elmenekülés joga fellelhető. Fontos megjegyeznem, hogy a Biblia különbséget tesz szánt szándékos emberölés esetén és véletlen baleset esetén, de rengeteg apró bűn szintén halálbüntetéssel büntetendő az Ószövetségben. Hasonló kategóriájú könyveknél, ezek felismeréséhez nem kell messzire mennünk, hiszen rengeteg disztópiában fellelhető.
Sokan ódzkodnak az erőszakos témáktól, nem szeretik ezen könyvek jellegét, ahogyan azt sem hogy a halálbüntetés mint valamiféle természetes eszköz jelenik meg bennük.
Pedig több keresztényi jelleg lelhető fel bennük, mint gondolnánk. Ismerős lehet sokak számára az az idézet, hogy: „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.”[2 Móz. 21, 24.25.]. Ez legutóbb a most általam nézett sorozatban, a the 100-ben szerepelt. Az asylum jogra épült Biblia sorai szintén szerepelnek benne, tehát a száműzetés, vagy a menedékvárosba való elmenekülés joga fellelhető. Fontos megjegyeznem, hogy a Biblia különbséget tesz szánt szándékos emberölés esetén és véletlen baleset esetén, de rengeteg apró bűn szintén halálbüntetéssel büntetendő az Ószövetségben. Hasonló kategóriájú könyveknél, ezek felismeréséhez nem kell messzire mennünk, hiszen rengeteg disztópiában fellelhető.
______________________________________________________________________
Befejezésként, tehát próbáltam röviden megragadni a mai modern disztópia könyvek hasznos és lényeges elemeit, amiken szerintem érdemes elgondolkodni egy-egy ilyen könyv elolvasása után.
Ha valaki kedvet kapott a disztópiákhoz, világot menteni, pusztítani, és kicsit vagánykodni, akkor a moly.hu-n a disztópia címke alatt számos olvasmányt találhat:
ITT
ITT
Disztópia-generáció
Reviewed by greg
on
10:00:00
Rating:
Reviewed by greg
on
10:00:00
Rating:
