Amikor azt hiszed vége van, de kihagytad a kihívás 11.napját

Sziasztok!

Ahogyan 2012-ben elmaradt az apokalipszis és a zombiinvázió, úgy nagyon elhittem én is, hogy teljesítettem a 12 napos kihívást és vége van. DE rájöttem, hogy a 11.napot kihagytam, ami egyébként is egy érdekes feladat, szóval ez lesz az, amit nagyon gyorsan fogok megoldani. 

Lássuk:

Valamilyen voltam, de már nem vagyok.

Rossz tanuló.

Nagyjából mint minden fiatal fiú nem sokat törődtem az iskolával a lustaság miatt. Minden más jobban érdekelt, és a tanárok sem a szaktudásokkal emelkedtek ki az általános iskolámban. Mindezek ellenére szerencsémre sikerült egy jó gimnáziumba kerülnöm, ahol eleinte sokkal jobban meglátszott a nemtörődömségem a tanulók között. Ott találkoztam olyan tanárokkal, akik teljesen megváltoztatták az életemet. Az irodalomtanár felfedezte azt, hogy ha olyan területből kérdez ami érdekel, akkor csillagos ötösre le tud feleltetni. Épp ezért sokat beszélgetett velem, és külön szorgalmi feladatokat adott, amitől megjött a sikerélményem. Miután nyolcadikban kettesből átbukdácsoltam általános iskolában, gimnáziumban az évfolyam legjobb történelmi érettségijét tettem le 97%-kal. Mindezt egy idős történelemtanár miatt, aki a világon a leglazábban mesélte el a tananyagot, és sosem volt rest megdicsérni senkit.
Úgy sikerült ezt elérnem, ahogyan az ember minden mást elér az életében. Akarattal. Ha valaki nyafog, hogy valamire nem képes, azt semmilyen Megváltói csoda nem fogja előrébb helyezni az életben. Hajtani kell, sokat feláldozni, és tenni minden nap, szenvedni azért, amit akar az ember.  Az emlékeztet arra, hogy féljünk azt elveszíteni, amit mi magunk értünk el kemény munka árán.

Történet vége.
És ezzel kilőttük napi Oravecz-rovatunkat.